2014. március 24., hétfő

Barátok, kollégák a Világ minden pontjáról...

Gyerekként mindig nagyon szerettem felnőttek közt lenni. Tulajdonképpen többet voltam a "nagyokkal", mint a korombeli gyerekekkel. A családomon keresztül sok embert megismerhettem. Rengeteg tanár, orvos, matematikus, fizikus, történész és természetesen zenész vett körül minket. Sokan jártak közülük a Monteverdi Kórusba is, de nem csak a próbateremben találkoztak, hanem rendszeresen összejárt a társaság. Minden évben hatalmas szüreteket tartottunk Tokajban, ugyanis édesapám hobbiból egy egész szép kis hegyoldalt művelt. Saját bort is készített, amire nagyon büszke volt, de azt hiszem leginkább csak az iránta érzett szeretetből és tiszteletből itták oly nagy elánnal a barátai. Nekem ugyan nem volt alkalmam megkóstolni, de valószínűleg nem ettől lett híres a Tokaji borvidék... :-) Olyankor mindig különösen izgatott voltam ha külföldi vendégeink jöttek. Érdekelt, hogyan beszélnek, hogyan élnek, mitől lehetnek mások, mint mi. Az emberek sokfélesége mindig is csodálattal töltött el. Szerencsére ez a sokszínűség egy énekes pályáját végigkíséri. Már középiskolás koromban volt szerencsém külföldi professzoroknál hegedű mesterkurzusokon részt venni. Zeneakadémista koromban szintén többször tartottak nekünk úgynevezett "Workshopot", ahol külföldi tanárokkal, rendezőkkel és más ország énekes hallgatóival dolgozhattunk, közösen tanulhattunk. Ez nagyon fontos volt, sok mindenre megtanított. Nyitott szemmel járni, megismerni más országok kultúráit, látni, hogyan viszonyulnak egymáshoz és a munkához az emberek, szerintem elengedhetetlen. A Művészet és a Színház ezért is egyedülálló, mert szabad és nyitott, nem lehet "keretek" közé zárni. Minél többet lát az ember, annál több lesz. Ez a fajta "tudásvágy" vezette és vezeti előre az embert. Nagyon érdekes és izgalmas dolog egy premierre úgy készülni, hogy adott esetben a világ majd minden kontinenséről akad egy szereplő! Mindenki hozzáteszi azt, amit magával hozott. Különleges és sokszínű lesz a végeredmény. Együttműködni, csapatban dolgozni és sok újdonságot tanulni, látni, hallani. Azt hiszem ettől is szép ez a pálya, hiszen ez a sokféle ember más körülmények között nem is találkozna. Ez nem csak szakmailag, hanem szellemileg is feltölti az embert. Nagyszerű barátokat, kollégákat, és rengeteg tapasztalatot szerez az ember.

Ma este Cosi fan Tutte előadásom lesz, ahol együtt fog dolgozni " Németország, Hollandia, Bulgária, Brazília, Horvátország és Magyarország " ... :-D



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése