Túl vagyok a Pillangókisasszony premieren! Azt hiszem életem egyik, ha nem a legnagyobb sikere volt! A közönség szétverte a házat, hosszú perceken keresztül "standing ovation"! Rengeteg gratulációt kaptam és nagyon jó kritikákat írtak újságokban, magazinokban és online is! Olyan jó híre lett a bemutatónak, hogy folyamatosan jelentkeznek be a különböző médiumoktól. Legutóbb pl. a Deutschland Radio /Német közszolgálati rádió/ készített egy összefoglalót. A második előadás olyan volt, mintha ismét a premieren lennénk! Megint őrületes siker és szintén állva tapsolt mindenki! A rendezés fantasztikus és nagyon megérinti az embert, nem véletlen tehát, hogy ekkora a siker... Ha ez minden előadáson így lesz, az csodálatos lenne! Rengeteg energiát és szeretetet kap az ember a közönségtől. Annyira tudnak lelkesedni, ha valami jó! Elismerik, ha az ember teljesít, megdolgozik a sikerért. Én is sokkal magabiztosabbnak érzem magam egy-egy ilyen előadás után. Egyébként is rengeteget tanulhat az ember, mikor ilyen feladatokat kap és "hagyják", hogy próbálgassa a szárnyait, nyugodtan fejlődhessen. Ez megfizethetetlen... Ismét nagyszerű kollégákkal dolgozhatok együtt, fantasztikus "Pillangókisasszonyom" van, akivel a közös munka felüdülés volt! A rendezőnk elképesztően "énekesbarát" és egy kifejezetten nyugodt, tartalmas próbaidőszak van a hátunk mögött. A "fiatalabb" Pillangókisasszonyt egy nagyon tehetséges színésznő alakította, hihetetlen átéléssel és professzionalizmussal. Az egész darabot "némán végigvinni" nem kis feladat! A második részbe időnként belenéztem a próbák alatt és a "szerepduplázás" ellenére sosem volt olyan érzésem, hogy esetleg "elvesztettem" volna valamelyiküket. Mindkettőjük jelenléte borzalmasan erős, tökéletes egyensúlyban vannak egymással. Nem kis munka van mögötte, a másik minden apró rezdülését figyelniük kell, hihetetlen teljesítmény. Hatalmas megtiszteltetés egy ilyen csapatban énekelni és ilyen nagyszerű közönség előtt állni a színpadon! Amiért pedig szintén hálás lehetek, hogy egy olyan közegben vagyok, olyan emberek vesznek körül, akiknek magától értetődő, hogy egymásért (is) vagyunk, dolgozunk! Mindenki azon van, hogy a másik is jól érezze magát, mert az Ő sikere és eredménye is múlik ezen. Tudunk örülni a másik sikerének, tudunk segíteni egymásnak és tudunk tanulni a "hibákból" is. Mindenkinek egyértelmű, hogy csapatban kell dolgozni! Nincsenek a mindennapok "átitatódva" a személyes problémákkal, kifogásokkal, szakmai "kivagyisággal", politikai véleményekkel, esetleg az ezekből adódó nézetkülönbségek miatti "feszültségekkel". Ilyesmit az elmúlt két évben még csak nem is hallottam, tapasztaltam itt. De ezt csak mellékesen jegyeztem meg... Milyen érdekes, hogy ilyen is van, ugye?
A "tapsvihar utáni" csend azonban még nem jött el. Még rengeteg előadás vár rám és gőzerővel készülök a következő bemutatóra. F. Delius: Rómeó és Júlia a faluból című operáját tanulom. Nem túl gyakran játszott mű, amit nem is igazán értek, hiszen gyönyörű zene! Nem mondom, hogy könnyű énekelni, mert sokszor kifejezetten kényes, elég magasan van, de megéri dolgozni érte! A zene néha olyan, mint egy filmzene, néha Puccini, néha Wagner, néha Schönberg. Alapjaiban véve viszont nagyszerű mű és ráadásul nem is túl hosszú. Azt hiszem szünet nélkül fogjuk játszani... Ettől még nehéz dolgom lesz, hiszen szinte végig kell énekelnem az egész operát. Sali (azaz Romeo) és Vrenchen (Julia) szerelméről szól a mű, én pedig Sali-t fogom alakítani. Kíváncsian várom a próbaidőszakot!
Madam Butterfly Premeire 2014
foto: Theater Bielefeld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése