Fő az egészség!

Ha egy énekes beteg, akkor nagy baj van. A mi "munkánkhoz" hozzátartozik az is, hogy megpróbálunk minden körülmények között egészségesnek maradni.
Különösen a téli és kora tavaszi hónapokban veszélyes a dolog. Ilyenkor kell a legjobban figyelni. Sokszor túlzottan elővigyázatosnak, "parázósnak" is gondolnak minket azok, akiknek egy gyenge megfázás és egy kis köhögés nem okoz túl nagy gondot. Nem is okozhat, hiszen a legtöbb élethelyzetben az emberek többsége megállja a helyét, egy kis "orrcsöpögés" ellenére. Rengetegszer keveredtem életem során olyan szituációkba, hogy bizony adott esetben családi összejöveteleket, találkozókat kellett kihagynom, mivel mindenkin tombolt az influenza. Szerencsére akik tudják mit jelent ez, el is fogadják. Ezekben az időszakokban igyekszem kerülni a villamosozást, metrózást és a lehető legkevesebbet megyek nagyobb társaságba, sok ember közé. A színházakban is figyelnek erre, és hacsak nem teljesen megoldhatatlan, bizony a náthás embereket nem nagyon "engedik" az egészségesek közé. Ha elindul a lavina, akkor az egész társulat szép lassan megbetegszik, ez pedig senkinek sem jó...
A tudatos elővigyázatosság ellenére, mégis előfordul időnként, hogy egy énekes lebetegszik. Ez maga a "rémálom", különösen akkor, ha egy próbaidőszak közepén, vagy előadások közben éri a baj. Lehet betegen is énekelni, de csak ha olyan stádiumban van az ember, hogy még éppen, vagy már ismét tud. Nyilván nem fog menni a dolog, ha nem szólal meg az ember hangja. Szerencsére az ember szervezete és a tudata valahogy szoros összefüggésben lehet egymással. Ha nagyon nem akarunk betegek lenni, mert fontos feladat vár ránk, akkor sikerülhet megúszni a dolgot még a legnagyobb influenza járvány közepén is. "Nem lehetek beteg", szoktuk mondogatni. Ez nálam be szokott válni...

Eddig egyszer keveredtem olyan helyzetbe, hogy sajnos nagyon "átvágtam" magam, az elmém és a szervezetem nem működött együtt.
Néhány évvel ezelőtt egy hatalmas decemberi influenza járvány közepén, nem sokkal a Vígszínházban bemutatott Varázsfuvola premierem után kicsit lebetegedtem. Ez nem lett volna baj, hiszen a következő előadásig még volt bőven időm összekapni magam. El is kezdtem a különböző gyógyszerek és "házipraktikák" alkalmazását. Hatásosnak tűnt a dolog és hajlottam rá, hogy a következő előadáson már gond nélkül fogok tudni énekelni. Az előadás napján szinte semmi bajom nem volt, szerencsére nem köhögtem, nem voltam berekedve sem. Egyfajta gyengeséget ugyan éreztem, de azt a betegség lecsengésének és a sok gyógyszernek tudtam be. Délután öt körül, mikor beénekelni készülődtem, azt vettem észre, hogy néha igencsak hideg van a színházban, néha pedig nagyon meleg... A gondolatot, hogy megint lázas vagyok, gyorsan el is vetettem, "nem lehetek beteg"!
Az első felvonás közepe felé már folyt a víz rólam és a legkevésbé sem éreztem "komfortosan" magam a színpadon. A szünetben azonnal hoztak nekem egy lázmérőt, ami egy másodperc alatt egészen 39 fokig szaladt fel... Azt gondoltam, hogy mivel a nehezén már túl vagyok, a láz ellenére a második felvonással meg tudok birkózni. A második felvonás elején egy prózai jelenetben megkérdezték Sarastrotól, hogy "vajon Tamino túléli-e a próbákat?". Itt éppen a színpadon kellett feküdnöm és igencsak "megszólítva" éreztem magam. :-) Az előadás ugyan rendben lement, de a "Tűzpróbába" tényleg majdnem belehaltam. Sosem felejtem el, hogy szegény Paminának az utolsó jelenetben valósággal támogatnia kellett, hogy remegő lábaimon át tudjak vánszorogni a színpad másik oldalára...
Az előadás után hazavittek és majdnem egy hónapig semmit nem tudtam csinálni, annyira beteg lettem...

Taminonak tényleg nehéz próbákat kellett kiállnia... :-)