Egy pékségben vagy egy hentesnél összetéveszthetetlen illatok várják a vásárlót. Én személy szerint imádom a kolbász és a füstöltszalonna illatát és a sütőből kivett frissen sült kenyér illata is rögtön egyfajta "hangulatba hoz". Talán hihetetlennek tűnhet, de a Színháznak is sajátos illata van! Járjon az ember bármerre is a világban, a színházaknak a színfalak mögött mindenhol összetéveszthetetlen "szaga" van.
Engem az a szerencse ért, hogy már gyerekkoromban belekóstolhattam a színház csodálatos világába. A Debreceni Csokonai Színházban két darabban játszottam. Mindkét darabot a stúdió színpadon játszottuk. Érdekes volt másfél évtized után ismét belépni a művészbejárón, de már "módosult" minőségemben, mint operaénekes. Sokan emlékeztek még rám az egy éven át tartó gyermekszínészi "pályafutásomból", de volt olyan is, aki nem akarta elhinni, hogy én voltam az a 13 éves gyerek, aki a fél "gázsiját" hamburgerre, csokira és kólára költötte, ugyanis 13 évesen már saját számlám volt a színház művészbüféjében. Ennek hozományaként néhány alkalommal videófilmet is szinkronizáltam. Az egyik filmet nemrég néztem meg, Veszélyes elemek a címe. Igencsak érdekes élmény volt visszahallani magam. Akkoriban sajnos nem nézhettem meg, mert korhatáros film volt. Már tudom miért. Nem emlékeztem pontosan, de a filmet látva és hallva magamat, az általam szinkronizált kisfiú is igencsak korhatárosan fogalmazott! :-)
Sokat bolyongtam tehát a színházban. Bejártam a pincétől kezdve a tetőtérig mindent. Emlékszem, hogy az alagsorban találtam egy szép állapotú "mini" Riga kismotort is! Ki is derítettem ki a tulajdonosa, de sajnos nem volt eladó, így csak időnként sóvárogva nézegettem... Olyan sokat "kalandoztam" a színházban, hogy az általános iskola nyolcadik osztályát magántanulóként kellett elvégeznem, ezzel egyébként történelmet írva akkor iskolámban, hiszen az Igazgató Úr elmondása szerint előttem még senki nem vonult magántanulói "státuszba" az iskolából. Természetes nem a felfedező utak vezettek magántanulói kérelmem megírásához, hanem a sok próba és előadás, valamint közelgő középiskolai hegedű felvételim miatt döntöttek így szüleim, mint később bebizonyosodott, helyesen.
Megéreztem tehát a Színház világának illatát és ugyanaz az illat várt akkor is, mikor hosszú idő után ismét beléptem a színfalak mögé. Ezt tehát nem csak emocionális értelemben, hanem szó szerint is értheti az olvasó. A színfalak mögött tárolt rengeteg díszlet, a sok fa, fém, festék, a lámpák által megperzselt por, az öreg jelmezek, különböző szövetek és mindaz a sok más dolog, ami naponta vándorol végig egy színház folyosóján, jellegzetes "légkört" kever. Aki ebbe egyszer beleszippantott, mindig tudni fogja, milyen is egy Színház illata!
Tanulság nincs, csattanó nincs. Az majd legközelebb. Ezt csak szerettem volna leírni, hiszen ez is hozzátartozik a "dologhoz"... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése