Mindig "startra" készen...

Írtam már a véletlenekről és ezzel kapcsolatban a véletlen balesetekről is. Van azonban egy másik fajtája a "véletleneknek". Ez szintén váratlanul éri az embert és fantasztikus izgalmakat tartogathat. Ezt az eseményt szakmai nyelven "beugrásnak" nevezik! Ezt leegyszerűsítve úgy kell elképzelni, hogy az énekesnek hirtelen egy olyan produkcióban kell énekelni, amire azelőtt nem számított, nem készült. Ez minden énekes életében többször is előfordul. Ilyenkor bizony hirtelen mérlegelni kell, hogy mennyire tudja az adott körülmények közt megoldani a feladatot. Tegyük fel ugyanis, hogy az ember gyanútlanul ücsörög a strandon, egy lángossal és egy sörrel a kezében! Hirtelen megcsörren a telefon és néhány óra múlva már szmokingban vagy jelmezben kellene állnia valahol. Ez elég fura helyzetnek tűnhet, ugyanakkor teljesen "életszerű" is. Azt nem tudom, hogy mi a "hivatalos mértékegység". Mi a beugrás és mi az, ami már nem számít beugrásnak. Ha mondjuk három órája, három napja, vagy három hete van az embernek az előadásig? Előbb-utóbb valakik biztos ezt is szabályozni fogják. Azért mégsem lehet csak úgy a nagyvilágba "beugrálni"! :-)
Életem első beugrása értelem szerűen szintén váratlanul jött. Éppen énekórám volt a Zeneakadémia tízes termében, gyanútlanul, nyugodtan énekelgettem. Egyszer csak nyílik az ajtó... Egy hölgy jött be a tanulmányi osztályról és megkérdezte, hogy miért nem lehet engem telefonon elérni? Én mondtam neki, hogy jobbnak láttam az énekóra idejére kikapcsolni a telefonom, annál is inkább, mivel a csengőhangom más hangnemben van, mint Tamino áriája... Hamarosan kiderült, hogy már egy ideje "kergettek", ugyanis azonnal el kell utaznom Kecskemétre, mert este hétkor rádió élő egyenes adásban éneklem Kodály Psalmus Hungaricusát. Kodály év volt és egy nagyszabású rendezvénysorozat "lezárása" volt ez a koncert. Az eredetileg felkért szólista lebetegedett. Mivel én előtte már többször is énekeltem a művet, valamint az esti koncert karmestere Erdei Péter Tanár Úr is többször hallott engem, így nekem jutott a megtisztelő feladat. Marton Éva TanárNő azt mondta, hogy akkor természetesen már ne is fejezzem be a félbehagyott áriát, hanem azonnal induljak az állomásra. Akkor rendben, megyek az állomásra... Pár másodperc múlva azonban eszünkbe jutott, hogy valami nincs ezzel a nappal rendben. De mi lehet az? Vasutassztrájk!! Miért is ne pont ma? Autóm nem volt, a vasút sztrájkolt, én meg ott álltam tanácstalanul... Gyorsan kiszaladtam és lázas telefonálgatásba kezdtem. Néhány ismerősömmel beszéltem, hogy ugyan nem tudna-e "elszaladni" velem Kecskemétre és késő éjjel vissza is hozni? Sajnos ezt senki nem tudta megoldani aznap. Visszamentem a terembe és még bele sem kezdtem a mondanivalómba mikor TanárNő közölte velem, hogy mondjam meg hol lakok, menjek haza a szmokingomért, egy óra múlva ott van értem egy kedves barátjuk és elvisz Kecskemétre, meg is vár, haza is hoz... :-)

A koncert jól sikerült, nagy siker volt és csodálatosan éreztem magam! Minden adott volt egy izgalmas és sikeres beugráshoz!
Egy évvel később szintén Erdei Péter Tanár Úrral Moszkvában a Csajkovszkij Konzervatóriumban is elénekelhettem a Psalmus Hungaricust...