Nyelviskola helyett operaszak?

Ez a cím persze önmagában teljesen értelmetlen, de megpróbálom megmagyarázni! :-)

Aki nem tölti mindennapjait dalolással, talán nem is gondol bele, hogy milyen sok nyelven kell énekelnie egy operaénekesnek. Minden bizonnyal az évek múlásával fog még változni nálam ez a szám, de már eddigi pályafutásom alatt is egész sok nyelven kellett megszólalnom. Énekeltem már főszerepet olaszul, franciául, németül, oroszul és természetesen magyarul is. Ha egy olyan nyelven énekel az ember, amin egyáltalán nem is beszél, akkor viszont különösen nagy figyelemmel kell felkészülni. Szerencsére a Színházak nagy része erre ügyel és egy-egy bemutató előtt nyelvtanárok foglalkoznak az énekessel. Nyelvórákra járunk és tanuljuk, fordítjuk a szöveget, gyakoroljuk a helyes kiejtést, értelmezzük a mondanivalót. Ez legalább olyan hatalmas munka, mint egy darab zenei előkészületei, hiszen nekünk nem "csak" a zenét kell közölni a közönséggel, hanem a szöveget is! A szöveg nagyon fontos! Engem mindig arra tanítottak, hogy igenis nem lehetetlen, sőt meg kell tanulni és úgy végigénekelni egy szerepet, hogy a közönség minden szavunkat értse! Igyekszem tehát mindig a jó szövegértésre törekedni, mindig is ezt tettem. A szöveg értelmezése pedig elengedhetetlen, hiszen hogyan tudhatnám, hogy mit akart a zeneszerző a zenével "megfesteni", ha nem értem a szöveget? Néhány éve fél füllel hallottam egy riportot a televízióban, amit valamelyik éppen aktuális tehetségkutató műsor versenyzője adott. Azt "nyilatkozta" mikor megkérdezték, hogy mi a véleménye az általa énekelt számról, hogy "talán valami szerelemről szólhat, meg szomorú is, de nem értek egy szót sem!". Mondta ezt akkor, mikor már elénekelte a dalt. Azt a két versszakot meg a refrént nem túl megerőltető lefordítani, de úgy látszik senki nem hívta fel rá a figyelmét. Vagy legalább kivágták volna ezt a részt, mindegy. Ez azonban nem csak a tehetségkutatókban fordul elő, erről azonban felesleges írnom... A lényegen nem változtat, bizony egy operaénekes sok nyelven tud(hat) sok mindent, mert az állandó tanulás mellett folyamatos "szótárazást" is kell végeznünk...

Volt azonban valaki, aki egyáltalán nem értette a szövegeket, nem is igen érdekelte a zene mondanivalója, mégis gyakran énekelt!
Megkockáztatom, hogy még a saját anyanyelvével is gondjai voltak, de habitusa és örökös hisztériában töltött élete időnként teljesen elvette az eszét. Gyakran kiabált az utcán járva is és ha rosszul aludt, éjjelente is hangos szitkozódások közepette tudatta azt. Előfordult, hogy álmában menekült valami elől és olyankor rúgkapált, lihegett és földöntúli hangokat adott ki magából. Édesanyja is megváltozott mellette, Ő is hangosabb lett, mint azelőtt volt. Időnként már együtt ordítottak az utcán. Kellemetlen...

Mikor délutánonként a nappaliban gyakoroltam a hegedűmön, gyakran odajött és keserves nótázásba kezdett! Eleinte azt hittem valami idétlen vicc akar lenni, de később világossá vált, komolyan gondolja. Amint rátettem a vonót a húrra, rögtön rákezdett! Többnyire egy bizonyos hangmagasságon énekelt, de időnként fel-le csúszkált attól függően, mennyire érintette meg a zene. Mivel Ő maga kereste az alkalmat, hogy énekelhessen, "egyszerű" agyműködése ellenére nagyon érzékeny léleknek tartottuk. Gyakran előfordult, hogy egy-egy átmulatott éjszaka után a zongora tetején ébredt! Szerette tehát a zenét, az élete részévé vált. Édesanyja Lucy,  biztosan hatással volt zenei ízlésének fejlődésére, hiszen Ő maga is gyakran hallgatott Beethovent, Mozartot és Duke Ellingtont.
A "hívatlan" énekest úgy hívták Francis és egy gyönyörű fekete Spániel kölyök volt! :-)

Pár hónapja a németországi "Supertalent" tehetségkutató műsorában feltűnt egy éneklő kiskutya és hatalmas sikert aratott! Ha mi ezt akkor komolyabban vettük volna Francis komám!  :-)